Karácsony. Jött, elmúlt. Szürkén, sietve. Adtunk is, kaptunk is. És talán a felnőttlét minden racionalitása ellenére be tudtuk fogadni az ünnepek békés, oktalan nyugalmát és odaadását. A 2013-as advent azonban valami mást is hozott az egyetem hallgatóinak, munkatársainak és a számukra ismeretlen, ám távolinak korántsem mondható, hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjaiknak. Néhány nap erejéig ugyanis az ünnep mindannyiuké volt. Közös volt. Ez volt az NKE igazi karácsonya.
De hisz mi másra való egy közösség, ha nem arra, hogy önmaga jólétén túl mások sorsán is segíteni kész legyen. S még a recept sem bonyolult: egy jó cél, csipetnyi szeretet és összefogás, céltudatos tervezés, kiváló időzítés és mindezek mögött a CSAPAT. Csupa nagybetűvel.
Az ötlet ugyanis néhány, az év többi részében is kiválóan szerveződő, aktív és közösségi szempontból felelős gondolkodású csoport sajátja volt. A Közigazgatás-tudományi Kar Hallgatói Önkormányzata, az Ostrakon Szakkollégium, a Magyary Zoltán Szakkollégium, a SoReCa étterem és a Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület által szervezett karitatív gyűjtés az NKE Egyetemi Hallgatói Önkormányzat és az NKE Szolgáltató Nonprofit Kft. támogatásával valósulhatott meg.
A jótékonysági gyűjtés fő céljaként a hátrányos helyzetű vagy beteg gyermekek megsegítése, ünnepeik szebbé tétele fogalmazódott meg, a projekt mögött álló koncepció azonban sokkal távolabbra nyúlt egy egyszeri karitatív gyűjtés kereteinél. Erről árulkodik a projekt jelmondata is: „Tanuljunk és tanítsunk reményt adni a gyermekeknek.”
A december elején lezajlott, háromnaposra tervezett, de végül öt napon át tartott gyűjtés során több száz mese- és ismeretterjesztő könyv, 35 kilónyi plüssfigura, tucatnyi, gyermekként óvott, ám most önzetlenül, nagylelkűen átadott játék, csokoládé és számos más tárgyi és pénzbeli adomány gyűlt össze az önkéntesek standjain. A projekt azonban a gyűjtés sikerével még nem ért véget. A többhetes előkészületet, a napokig tartó, lelkes és eredményes szervezést az adományok szisztematikus kiosztása követte.
Az utómunkálatokat koordináló Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület az NKE EHÖK-kel karöltve több mint négyszáz gyermeknek juttatta el az ajándékcsomagokat. Ezáltal sikerült örömtelibbé tenni a Nemzetközi Pető Intézet és a Menedékház Alapítvány Családok Átmeneti Otthona lakóinak, a Bethesda Gyermekkórház kis betegeinek, valamint a Kesztyűgyár Közösségi Ház látogatóinak ünnepét. Az egyesület önkénteseit a kari HÖK tagjai, az EHÖK elnöke, a Katasztrófavédelmi Intézet hallgatói és az NKE Szolgáltató Nonprofit Kft. munkatársai kísérték el, személyesen is átadva ezáltal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem polgárainak minden jókívánságát.
S a hálás, ragyogó tekintetek minden addigi erőfeszítésnek értelmet adtak. Ünnepi színielőadás a Pető Intézetben, mikulásozás a Heim Pál Gyermekkórház krónikus osztályán, NKE-s krampuszok bevetése a kesztyűgyárban, katonásdi a Bethesda kórtermeiben és ajándékozás a családok átmeneti otthonában, hogy csak néhányat említsünk az ünnepi körút állomásai közül.
Egy dolog maradt ki csupán. Csak egy szó: köszönet! Köszönet mindenkinek, aki felajánlott, önkéntes műszakot vállalt, elkísért, csomagolt, sütit sütött, köszöntött, énekelt, ajándékozott. Tengernyi emlék őrzi mindazon pillanatokat, amelyek megkoronázták a résztvevők áldozatos munkáját. A hallgatók beszámolója alapján bátran állíthatjuk, hogy legalább olyan örömteli volt adni, mint kapni. S nem csupán ajándékozni, de együtt át is élni a gyerekek örömét.
Ez volt az első, ám a szervezők reményei szerint korántsem az utolsó ilyen kezdeményezés, amely megmozgatott kicsit-nagyot, oktatót, hallgatót, vezetőt, önkéntest.
S miért is érdemes erről még az új évben is beszámolni? A válasz rendkívül egyszerű. Adni nemcsak ünnepekkor, hanem mindennap, mindenkor, ok nélkül is lehet.
„De jut, s marad is, ha muszáj.
Ó, én vak, önző, jég-eszem!
Hát nem jobb adni örömest,
előre, önként, szívesen!?”
Szerző: Ecker Klaudia