A playback színház az improvizációs színház olyan formája, amely az interaktivitást, a történetmesélést állítja a színházi előadás középpontjába: a nézők hangulatokat, életérzéseket, történeteket, álmokat osztanak meg, amelyeket a társulat zene kíséretében improvizálva játszik el. Fontos szerepe van a játékmesternek, aki meghallgatva a történetmondót, segít a szereplők kiválasztásában, közvetít a nézők, a szereplők és a mesélő között.
Egyik gyökere Jakob L. Moreno Stegreiftheater-e, amely 1921-23 között működött Bécsben. Ebben a színházban személyes történetek elevenedtek meg. A színészek az elmondott történeteket improvizálva játszották el. Így a spontaneitás és a kreativitás visszatért a színpadra. Moreno ebből a kísérletéből fejlesztette ki aztán a pszichodráma gyógyító módszerét.
Jonathan Fox 1975-ben új életre keltette Moreno színházi kísérletét. Megalapította az első playback színházat. Mára ez a műfaj közkedveltté vált, több száz ilyen színház működik szerte a világon. Használják a módszert oktatásban, üzleti életben, szórakoztatásban.
http://www.pszichodrama.hu/playback-szinhaz
Ezt a módszertant kiválóan lehet alkalmazni az ifjúsági munka területén, mivel a résztvevők aktív figyelmét és jelenlétét igényli, alkalmas számos társadalmi probléma játékos megértetésére és feldolgozására, valamint az önfejlesztés és önmegismerés útját is elősegíti, amely téma kiemelten fontos a fiatalok életében. A mozgás szerves részét képezi a játéknak, így akár a sporttal is ötvözhető.
A Vektor konferencia trainerei a playback színházi módszert is alkalmazni fogják foglalkozásaik során, hogy a különböző helyről, más és más élettapasztalatokkal rendelkező fiatalokat közelebb hozzák egymáshoz, elősegítve ezzel a közös gondolkodást.
