2019.02.14-én került megrendezésre az EUASAN sportnap nevezetű program az iskolánkban. Ezt az eseményt egy egyéves K2 erasmus plus projekt előzött meg, melynek volt egy elméleti képzése Indiában, majd egy gyakorlati képzése Spanyolországban. Végül a projekt utolsó állomásaként a tanultakat felhasználva egy sportnapot kellett megszervezni a résztvevőknek és lebonyolítani egy közoktatási intézményben. A programot, a Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület támogatta. A képzésben részt vevő kollégáimmal Radics Jánossal és Takács Mátéval szerveztük meg és bonyolítottuk le az eseményt.
Az általam tanított 4 osztály (5.a, 6.a, 7.a, 8.a – összesen 90 fő) testnevelés óráin tartottuk a foglalkozásokat. Először egy rövid kisfilmet vetítettünk le a gyerekeknek arról, hogy miről is szólt ez a képzés, bemutattuk nekik a két képzési helyszínt képekben. A rövid elméleti rész után, az adott korosztálynak megfelelő testnevelési játékokkal bemelegítettük őket.
Az első játékot Indiában tanultuk, melynek lényege: 2-2 csoportra vannak osztva a tanulók, az 1-1 csapat egymással szemben helyezkedik el a terem két végében. A közöttük lévő területen kartonlapok vannak kihelyezve. A játék célja, hogy a csapatoknak át kell jutniuk a túloldalra úgy, hogy csak a kartonokra léphetnek, ha lelépnek vissza kell térniük a kezdő pontra. Ha a kartonról valaki tovább lép és nem áll rajta senki, akkor az a lap kikerül a játékból. Nehezítésként az egyik játékos szeme be van kötve, így a többi játékosra van utalva. Az a csapat nyer, amelynek a tagjai előbb cserélnek oldalt.
Ennek a játéknak a fő célja a kooperáció, a hátrányos helyzetű társ segítése. Minden osztály sikeresen teljesítette a játékot. Kétszer ismételtük mindenkivel, mivel az első alkalommal még tanulták a szabályokat, a másodiknál pedig már tudatosabban, strukturáltabban tudták játszani.
A második játékot „vak kidobónak” neveztük el. Párokba kellett állni a tanulóknak, majd mindegyik pár kapott egy szembekötőt. Csak a bekötött szemű játékos dobhatott a labdával, a társnak csak navigálnia kellett a párját. Ha eltalálták a pár bármelyik tagját akkor szerepcserével folytathatták a játékot. A pályán akadályok is voltak, megnehezítve a feladatot.
Ez a játék is azt a célt szolgálta, hogy segítsék a tanulók a társaikat, ne hagyják magukra, átérezzék milyen az, ha csak a másikra vagy utalva.
Az óra végén átbeszéltük a játékokat, majd egy rövid kérdőívet töltettünk ki a tanulókkal, hogy megtudjuk hogyan érezték magukat az órán, melyik játék tetszett nekik a legjobban. A visszajelzések nagyon pozitívak voltak, amely megerősített minket abban, hogy jól építettük fel a programot. Végül egy kis ajándékcsomaggal és oklevéllel díjaztuk a résztvevőket, majd egy közös fotóval zártuk az eseményt.
Úgy gondolom, hogy a program elérte a célját, sikerült megvalósítani azokat, amelyeket elterveztünk. Minden osztály új, pozitív élményekkel távozott.
Németh Renáta, testnevelő
Budapest, 2019.02.14