Több olyan egyesülettel, alapítvánnyal találkoztunk az elmúlt évek során, akik találkoztak azzal a problémával, hogy programjaikba különösen ha mozgással egybekötött, miképpen lehet elérhetővé tenni a hátrányos helyzetű (mozgássérült, látássérült stb.) résztvevők számára a programjaikat. A partnereink is szembetalálták már magukat ezzel a kihívással, amely nem is olyan egyértelmű megoldásokat kínál, mint gondolnánk.
Magyarországon még gyerekcipőben jár a hátrányos helyzetű emberek sportolási lehetőségének biztosítása. Ezen a területen előrelépés a civil szervezetek munkájában tapasztalható, főképp azokban, akik kimondottan ezzel a célcsoporttal foglalkoznak. Akik mindennapi munkájuk során foglalkoznak ezzel, különböző projektek keretein belül tudják tovább adni tudásukat. Az integráció azért lenne fontos, mert a különböző csoportok megismerhetnék egymás szükségleteit és sokat tanulhatnának egymástól. Az iskolai oktatásban is segíthetnének az egyesületek (akár sport, akár civil) megismerkedni a más szükségletű emberekkel, ezzel érzékenyítve a tanulókat és alakítva világképüket. Az Ifjúsági Módszertani Kézikönyv ezzel a területtel is foglalkozik, megmutatva a relevanciáját és a helyét az ifjúsági munka és az oktatás területén. Az így gyakorlatot szerző fiatalok a helyi iskolákban megoszthatnák a tapasztalataikat.