A foglalkozás ráhangoló részében a gyerekek kora gyermekkori rajzaikról meséltek: Mikre emlékeznek? Miket rajzoltak? Miért éppen azok a figurák, helyek voltak fontosak számukra, hogy lerajzolják?
Ezt követően csukott szemmel alkottunk vonalhálót a papíron, újra átélve a kiskorunkból ismerős mozgás és nyomhagyás élményét, ezáltal firkának tűnő rajzok keletkeztek.
A rajzok aztán közkinccsé váltak, mindenki választott egyet amiben meglátott valamilyen figurát, firkalényt. A firkák így tovább alakultak a kezeink alatt és a vonalak közt beszédes lényekre leltünk, mindenki bemutatta vagy meséltette az általa életre keltett lényt, szerepet és személyiséget adott nekik, és egymás lényeit is kapcsolatba hozták egymással.
Ezután közösen megkerestük az iskolában azokat a helyeket a lényeknek, ahol szerintünk jól éreznék magukat.
A foglalkozás végén megbeszéltük az alkotás egyes szakaszaiban átélt élményeinket és beszélgettünk a délután felfedezett firkáink szokásairól és életéről és az iskola helyszínek szerepéről az életükben.
A projektet az Európai Szolidaritási Testület támogatja.
