A Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület nyolcadik éve rendezi meg Angyalbörze nevű kezdeményezését, amelyben összeköti egy-egy gyermek kívánságát egy ajándékozó szándékával. A rendezvény célja, hogy személyes kapcsolatot alakítson ki ajándékozó és ajándékozott között, ezzel plusz értéket létrehozva, egy kézfogás, néhány kedves szó és beszélgetés formájában.
A Lámpás 92 Alapítvánnyal évek óta sikeresen fenntartott együttműködés keretében, az átmeneti otthonaikban és lakóotthonaikban élő családoknak szól Angyalbörze esemény, amely gyermekek számára partnereink, támogatóink és magánszemélyek készítették össze az ajándékokat.
Az idei évben a rendezvénynek a Budapesti Operettszínház biztosított helyszínt. Az estét Kiss B. Attila, az Operett Színház főigazgatója nyitotta meg, szívhez szóló szavakkal fordult a vendégek felé, az egymás felé fordulás, a kapcsolatok és a közösség fontosságát hangsúlyozta.
Hagyományainknak megfelelően a gyermekek csoportos tánccal és versekkel készültek a vendégek számára, a Budapesti Operettszínház részéről Turi Nagy János zongoraművész és Lévai Enikő primadonna emelte az este hangulatát egy-egy dallal.
Az előadásokat követően az ajándékokra várva a gyerekek kis karácsonyfát készítettek és lufit hajtogattak.
Az este legjobban várt része az ajándékozás, amelyet a Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület elnöke, Komár-Nedeczky Lilla nyitotta meg.
A gyerekek csillogó szemekkel vették át ajándékaikat és adták át az általuk készített karácsonyfadíszeket az ajándékozóknak.
Az ajándékokat és a személyes jelenlétet szeretnénk megköszönni a Kromat Kft.-nek és vezetőinek, illetve azoknak a magánszemélyeknek, akik évek óta részesei hagyományunknak, az Angyalbörze rendezvénynek.
Az alapítvány és az átmeneti otthon munkatársainak, Évának és Csillának köszönjük a támogatást és a gyerekeknek a műsort, amellyel emelték az este hangulatát.
Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
(Kosztolányi Dezső)