Vezetni vagy mást követni könnyebb nekem a másikkal történő interakció során? Erre a kérdésre kerestük a választ az ötödik foglalkozásunkon a művészetpedagógia eszközeivel. Egymás titkos utánzására épülő mozgásos játék után ismét ecsetet ragadtunk. A páros alkotó gyakorlat kapcsán mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen érzés, ha a mintaadó szerepébe kerül, és hogyan hat rá az, ha neki kell követnie a másik által nyújtott mintát. A gyakorlatok alatt tapasztalt érzéseket és gondolatokat beszélgetőkör során beszélték meg a résztvevők. A Semmelweis egyetem diákjai a foglalkozások során megnyíltak egymás előtt és szívesen osztják meg a gondolataikat.
Bevezetésnek a Körvonal társasjátékkal nyitottuk hatodik alkalmunkat, amely játék kártyái olyan kérdéseket tartalmaznak, amelyekkel egy csoport tagjai jobban megismerhetik egymást. A foglalkozás fő feladata egy szituációs játék volt. Repülőgépük lezuhant az Antarktiszon és át kellett jutnia a csapatnak az egyik oldalról a másikra úgy, hogy csak a jégtáblákra léphettek rá, amelyet rajzok jelképeztek. Mindenkinek át kellett érnie, senkit sem hagyhattak hátra. A résztvevők húztak egy szerepet, amely meghatározta, hogy a játékban hogyan kell viselkedniük ( a csoporton belül) és milyen tulajdonságaik vannak (vak, csak rímekben beszélhet, nem mozog a lába, csak hátrafelé mehet stb.). A szerepek titkosak voltak, egy csapatként kellett kitalálniuk egymás jellemzőjét és megoldaniuk közösen a feladatot. A játék levezetéseként a résztvevők megosztották egymással a tapasztalataikat a szerepekről. Zárásként a Grabolo nevű játékot próbálták ki a résztvevők, hogy fejlesszék reflexeiket és koncentrációs készségüket.
A hetedik foglalkozáson résztvevő egyetemisták megismertek két társasjátékot, a Ki az aki? és a Párbeszéd című játékokat, amelyek alkalmasak a csoportok közti interakció mélyítésére és a közösségépítésre. A Semmelweis Egyetem diákjaként minden résztvevő olyan területen tanul, amelyen ezeket a társasjátékokat tudják használni. A programvezetők további 3 olyan egyszerű játékot mutattak nekik, amelyeket gyermekekkel és fiatalokkal folytatatott munka során is fel lehet használni. Egy energetizáló játékot, a Blue Bananat és egy önismeret támogató játékot, amiben gyufákból kell alkotni olyan szimbólumokat, ami jellemzi a készítőjét, majd szóban is el kell magyarázni a szimbólum jelentését. A csoportépítő játék a közös toronyépítés, ahol mindenkinek kötelező elhelyezni néhány gyufásdobozt, ezzel jelképezve a csoportmunka és a közösség fontosságát. A játékokat feldolgozás követi, amelyben levonják a játékok által elsajátítható készségeket, tanulságokat.
A nyolcadik foglalkozás kezdéseként a Körvonal kártyák segítségével teremtettek kapcsolatot egymás között a résztvevők. A fő tevékenység egy művészetpedagógia gyakorlat, a résztvevők darut hajtogattak maguknak, a madár belsejébe írva azokat a gondolatokat, titkokat, érzéseket, amelyek esetleg még bennük vannak, de még nem szeretnék azokat megmutatni a külvilágnak. A közösen rajzolt világra helyezték a darukat, attól függően, hogy melyik daru hol érezné jól magát és kikhez szeretne kapcsolódni. Ezt egy közös relaxációs, imaginációs gyakorlat követte. Zárásként a résztvevők a relaxáció során visszagondoltak a közösen eltöltött foglalkozásokra, arra, hogy mit tanultak magukról, mit kaptak a csoporttagoktól és az egész folyamattól, valamint értékelhették a Cakkum Pakk műhely csapatát és foglalkozásaikat.
A projektet az Európai Szolidaritási Testület támogatja.